Sétálok a megsárgult faleveleken,
A fák között, melyek még szépen tündökölnek,
Pompáznak megannyi ezernyi színekben.
A fák susogása zene a füleimnek,
A hulló falevelek az elmúlásról beszélnek.
Tenyeremben hullva egyikük elmondja:
Az elmúlás szomorú, szúr mint a töviskoszorú.
Mint ahogy a fák télen megpihennek,
Álmukból tavasszal újra felébrednek,
A szív is elfárad, megújulásra vágyik,
A szeretettől újra pompázva virágzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése