Elfáradt tele lett sebekkel,
Szomorú fájó reményekkel.
Még van dolgom-e földi létben,
Lelkem suttogja ezt nékem,
A sebek lassan begyógyulnak,
A sejtjeim újra formálódnak.
A szépséget újra látom,
Szemeimmel és lelkemmel pásztázom,
A földi lét értelmet nyer újra,
Múlt, jelen, jövő együtt lett a szívem útmutatója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése