Mint hajnali fény, csendben nőttél,
Szívem zárt ajtaja most kitárult,
Szívemben a remény újra feltárult.
Megérzem, ha fátyol borul rád,
Mert a szíved most az enyémhez száll,
Távol lehetsz, de mégis itt vagy velem,
Szavaid hídon át érnek szüntelen.
Barátnőm lettél, igaz és mély,
Mint csillag, mely örökké csak ég,
Nem kerestelek, mégis rád találtam,
S szívemben örökre helyet kínáltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése