Örömtől s fájdalomtól jönnek.
Szívünkben lángol a szeretet,
Néha fájón ejt mély sebet.
Amikor sír az ember csendben,
Lelke mélyén minden remeg.
Az öröm könnycseppje tiszta fény,
Mosoly mögött rejtett emlék.
A bánat könnye súlyosabb,
Szívből jön, s szótlanabb, mélyebb.
Mégis tisztít, elvisz mindent—
Fájdalomból új fényt hozhat.
A szeretet könnye más, mint bármi,
Tiszta szeretet, mi szívből árad.
Megmutatja, hogy élünk, érzünk—
Szeretve sírunk, míg remélünk.
Szívből tör fel a könnycsepp tisztán,
Arcunkon csillog, mint a gyémánt.
Fényében ott van minden, mi szép—
Szeretet, bánat, öröm és fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése