Ráncok húzodnak arcomon
Gondok terhe vállamon
Lépteim nyomán az Élet súly
A mosoly a hétköznapok ajándéka.
Mint napsugár a viharos ég alatt,
Úgy old fel bennem minden fagyokat,
S bár az élet néha súlyát rám rakja,
A mosoly a lélek tündöklő napja.
Öröm önti el lelkemet
Elűzik a bánatos perceket
Új nap kél új remény
Az ember amíg él remél.
A mosoly mindig új reményt ad,
Mint tavaszi szél, mi életet fakaszt,
Megszelídíti a legvadabb vihart,
És új fényt gyújt, hol már csak árny maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése