Színesben pompázik a táj,
Avar borítja a Földünket már.
A padon ülve érzem én,
Nyugalmat áraszt az őszi kép.
A fák álmokat szőnek ágból,
Álomba szenderülve várnak.
A köd álomszerű fátyolt von,
Mint titkos, lágy, hófehér fonál.
Őszi színek tánca lágyan,
Narancs, zöld és barna váltva.
Az avar illata és szaga,
Mint régi mesék varázsa.
Fotó: Gősi Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése