Sötét gödörbe süllyedve tehetetlenül,
Sikítanál, de fájdalom vesz körül,
Éget a szívfájdalom, akár a tűz,
De te némán, csendben mindent eltűrsz.
Beragadtál, menekülnél, de nem tudsz,
Két kezeddel könyörögve segítségért fordulsz,
Egyedül vagy, csak Isten tudja, mi bajod,
Kezeivel a kezedet fogja, de Te ezt nem tudod.
Simogatja fejed, és szólítja neved,
Halld hát az Isteni üzenetet!
A fájdalomtól nem látsz, nem hallasz,
Pedig önmagadnak így ellent mondasz.
Csendesedj le, és sírd ki magad,
A könnyeiddel eltűnnek a sötét falak,
Leomlanak, és fénysugárként a szívedbe,
Megérkeznek az Isteni szavak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése