Baltazár különös mesterséget űzött. Olyan dolgokkal kereskedett, amelyekről az emberek nem is tudták, hogy elveszítették őket. Volt nála három üvegbe zárt első csók, egy meg nem történt veszekedés, tizenkét elfelejtett álom és egy igen sértődékeny vasárnap délután.
Az üzlet remekül ment. Egészen addig a bizonyos keddig.
Aznap egy elegáns, lila kalapos hölgy lépett be hozzá.
– Jó napot! Csütörtököt szeretnék vásárolni.
– Melyiket, asszonyom?
– A következőt.
Baltazár megvakarta a fejét.
– Attól tartok, az még nem érkezett meg.
– Nem baj. Előre fizetek.
A hölgy letett az asztalra három aranygombot, egy gyöngyöt és egy olyan nevetést, amelytől a befőttesüvegek táncolni kezdtek.
Baltazár gondolkodás nélkül elfogadta az ajánlatot. Elővett egy apró, ezüstszínű ollót, kivágta a következő csütörtököt a naptárból, gondosan összehajtogatta, és átnyújtotta a hölgynek.
Másnap még minden rendben volt. A szerda pontosan úgy telt, ahogy egy tisztességes szerdának illik. Csütörtök reggel azonban nem érkezett meg. Az ébresztőórák pénteket mutattak, a naptárakból hiányzott egy nap, és az emberek teljesen összezavarodtak.
A pékek nem tudták, melyik kenyeret süssék meg. A tanárok hiába keresték a csütörtöki órarendet. Egy idős úr pedig kétségbeesetten reklamált, mert negyven éve minden csütörtökön bablevest evett.
– Ez felháborító! – kiabálta. – A bablevesemnek joga van a csütörtökhöz!
Baltazár belátta, hogy hibázott. Felkereste hát az Időügyi Minisztériumot.
Az ügyintéző egy apró termetű, szemüveges manó volt, akinek a bajusza két különböző irányba mutatta az időt.
– Eladta a csütörtököt? – kérdezte döbbenten.
– Véletlenül.
– Egy egész napot?!
– Nem tudtam, hogy ennyire hiányozni fog.
A manó elővett egy hatalmas könyvet, és lapozgatni kezdte.
– Hát, kérem, ez súlyos szabálysértés. Egy napot csak akkor lehet eladni, ha előtte minden ember beleegyezett.
– És ezt miért nem akadályozták meg?
– Mert mi csak utólag ellenőrzünk.
– Akkor mire való a minisztérium?
A manó sértődötten becsukta a könyvet.
– Kérem, ne keverjük össze az ügyintézést a problémamegoldással!
Baltazár úgy döntött, ezt a kérdést inkább nem feszegeti tovább.
– És most mit tegyek?
– Keresse meg a vevőt, és szerezze vissza a csütörtököt! Lehetőleg még ma, mert holnap már szombat lesz, és hétvégén nem dolgozunk.
Baltazár három teljes órán át kutatott, mire megtalálta a lila kalapos hölgyet. Egy cukrászdában ült, és elégedetten kanalazott egy óriási adag csokoládékrémet.
– Asszonyom! Vissza kell adnia a csütörtököt!
– Szó sem lehet róla.
– De miért kellett magának?
A hölgy letette a kanalát.
– Mert csütörtökönként mindig dolgoznom kellett. Most végre van egy csütörtököm, amely kizárólag az enyém.
– De asszonyom, maga nemcsak a saját csütörtökét vásárolta meg! Hanem mindenki másét is!
A hölgy meglepetten nézett rá.
– Valóban? Én azt hittem, mindenki megtartja a magáét.
– Sajnos nem. Egyetlen csütörtökünk van, és azt most mind magánál keressük.
– Ó, egek! – sóhajtott a hölgy. – Pedig én csak egy kis nyugalmat szerettem volna.
– És mit csinálna vele?
– Semmit.
– Semmit?
– Pontosan. Reggel nem kelnék fel korán. Délben nem sietnék. Délután nem teljesítenék semmit. Este pedig nem bánnám, hogy semmit sem csináltam.
Baltazár hosszasan nézte.
– Ezért vett egy egész napot?
– Igen. Tudja, kedves uram, az emberek mindent meg akarnak tölteni valamivel. Még a pihenésüket is feladatnak tekintik. Én egyszerűen szerettem volna egy napot, amelynek semmi célja.
– És ha visszaadná a csütörtököt, cserébe adnék valamit, ami sokkal értékesebb.
– Ugyan mit?
– Engedélyt arra, hogy bármikor semmit se csináljon.
– Ahhoz engedély kell?
– Nem. De úgy látom, ezt még senki sem mondta magának.
A hölgy sokáig hallgatott. Aztán elővette a retiküljéből a csütörtököt. Egészen apróra volt összehajtogatva, mint egy selyemzsebkendő.
Baltazár óvatosan kisimította, és visszaillesztette a naptárba.
Abban a pillanatban a világ összes órája egyszerre tüsszentett. A naptárak helyreálltak, a pékek megnyugodtak, és a péntekből ismét csütörtök lett. Az emberek ugyan kissé bosszankodtak, hogy újra át kell élniük a munkanapot, de az idős úr végre megkapta a bablevesét.
Baltazár visszatért az üzletébe, és az ajtóra új táblát akasztott:
„Elveszett pillanatokat vásárolok. De a csütörtök nem eladó!”
Másnap reggel különös csomagot talált az asztalán. A lila kalapos hölgy küldte.
Egyetlen apró doboz volt benne, ezzel a felirattal:
„Egy óra, amelyben semmi sem történik.”
Baltazár kíváncsian kinyitotta.
Tíz perc múlva is üres volt. Fél óra múlva sem történt semmi.
Baltazár életében először nem próbált ezen változtatni. Leült, kényelmesen hátradőlt, és elégedetten felsóhajtott.
Ekkor a dobozból megszólalt egy vékony hang:
– Na, végre! Már azt hittem, sosem jössz rá!
Baltazár úgy megijedt, hogy leesett a székről.
A doboz pedig elégedetten hozzátette:
– Egyébként péntek van. Dolgozhatnál is!
És ezzel hivatalosan is véget ért a világ első olyan semmittevése, amelybe még a semmi is belebeszélt.