A Hit

Hit nélkül az élet

Értelmetlen,

Hittel az élet

Felbecsülhetetlen.

Számomra a hit

Oly erővel bír,

Áttör minden akadályt,

Megvalósít minden álmot.

Elérhetetlennek hitt álmokat

Behozza az életembe,

Álmaim valóra válnak,

Csodás világba varázsolnak.

Hittel mindent elérhetek,

A szívemben lévő szeretettel,

Ajtók nyílnak meg számomra

A szeretet birodalomba.

Hit mellett a szeretet és a fény

Nélkülözhetetlen eszköz,

Együtt, mint egy nagy család,

Huszonnyolc évesen

 

Huszonnyolc évesen,

Néha már úgy érzem,

Százéves lettem,

Megvénhedtem.

Mint az öreg fa,

Mely a kiszáradást várja,

Elhullajtja levelét,

Mint én életem erejét.

Elfáradtam a szegénységben,

Eleven gyermekeim nevelésében,

Egyedüli küszködésben,

Szerelem nélküli létezésben.

2004.06.14.

Anyai ölelés

Anyai ölelés, meleg szeretet,

Számomra ilyen nem létezett,

Jó éjt puszit soha nem kaptam,

Pici gyermekként mennyire akartam.

Szülői kedvesség, figyelem,

A gyermeknek lelki eledel,

Esti mesék öleléssel,

Anyai szív melegével.

Sok sok puszi és mondóka,

Gyermek szívét meggyógyítja,

Sajnos nekem nem volt ilyen,

Szomorú is volt a szívem.

Szülői szeretet, biztonság,

Egy életet meghatároz ám,

Megtanultam szívemet kinyitni,

Igazán önzetlenül szeretni.

Úgy szeretnék

Úgy szeretnék szárnyalni,

A felhőket megsimítani,

A világot felülről nézni,

A problémákat hátrahagyni.

A felhőkön angyali társaságban,

A szabadság dalát énekelni,

Az angyali birodalmat felfedezni,

E világot messziről figyelni.

Úgy szeretném átélni a békét,

A gonosz, bűzös világot feledni,

Hol az emberek bántanak s ártanak,

A jó emberekből táplálkoznak.

Eljutok- e világba hamarosan,

Hol béke s harmónia van,

Hol a szeretet nem ábránd,

Hol énekelhetem a szabadság dalát.

Fátyol és homály

Megyek az utcán és figyelek,

Sok jót nem igazán lelek,

Komor kedvtelen arcokat,

Kimerült szomorú alakokat.

Mosolyt az arcokon nem látok,

A tekintetek mind mások,

Fátyol és homály váltakozik,

Ragyogással a tekintetem nem találkozik.

Félelmet érzek az emberekből áradni,

A sötétséggel párosulni,

A szeretet fényét elhalványulni,

A szeretetlenséget megnyilvánulni.

Az Idő

Az idő lekorlátoz,

Mindentől megfoszt,

Beszűkít a világába,

Be börtönöz egy szobába.

Minden időhöz kötött,

Olyan mintha láncot hordanánk,

Húznánk és cipelnénk,

Az időnek rabszolgái lennénk.

Az órát nézzük állandóan,

Szaladunk és rohanunk,

Szomorúvá válunk,

Estére összeroskadunk.

Álljunk meg és lassítsunk,

Mély levegővel lazítsunk,

A pillanatoknak hódoljunk,

Az idővel ne harcoljunk.

Az idő pillanatokból áll,

Ha kell meg áll,

Viszont nem vár,

Hát élvezd már!

A boldogság ajtó

Kinyitom a boldogság ajtaját,

Mely oly régóta váratja magát,

A kulcsot sokáig kerestem,

Azt hittem, örökre elveszítettem.

Az ajtó hívogat, szinte szólít,

Gyere, gyere mire vársz?

Jobb neked a boldogtalanság?

Vártam rád, akár egy örökkévalóság.

A kulcs a szívemből született,

Mindig is ott lakott,

Nem tudtam róla,

A bánat jól beburkolta.

A bánatot kilakoltattam,

A kulcsot megláthattam,

A boldogság -ajtót kinyitottam,

A saját boldog világomba bejutottam.

A boldogságot magamba szívtam,

Az ajtót nyitva hagytam,

A szívemben ott lakik,

Az életem örökre megváltozik.