A költői szív

A költő szívből, mélyen érez,

Mindenben a legmélyebbre mélyed,

Így születnek meg a szép versek,

Mik tintával a papíron felélednek.

Mélységes és magasságos érzelmek,

Amiket a költő átél s érez,

Annyira érzékeny, mely néha áldás,

Van, hogy átok, ebből születnek a költői álmok.

Az írás az élete, ami egyben végzete,

A gyönyörű versek, melyek csak

Jönnek és a lélekből születnek,

Talán valaki szívében újjászületnek.

Akarok

Akarok, ha egy percre is, szabadnak lenni,

Akarok félelem nélkül létezni,

Akarok boldogan ébredni,

Akarok erőm teljességében fürdeni.

Akarok, ha egy percre is, mielőtt meghalok,

Szívemben érezni a szabadságot,

A lelkemben az igazi biztonságot,

A félelem nélküli, békés valóságot.

Akarok, ha egy percre is, csodát érezni,

Egy olyan pillanatnak részese lenni,

Melyet álmodom újra és újra,

És álmomban átélem újra és újra.

Ötvenéves lettem

Ötvenéves lettem,

Még most születtem,

Elszálltak az évek,

Mint a felhők az égen.

Néha sütött a nap,

Olykor beborult az ég,

Szakadt az eső, villámlott,

Szélviharral támadott.

Így volt minden szép és jó,

Mert az élet egy nagy folyó,

Mely a tengerbe áramlik,

Évek alatt kincsé válik.

A kincs az élet, én értékelem,

Minden percét ünnepelem,

A szívemmel szeretetet adok,

S a szeretetért köszönetet mondok.

Békesség a szívbe

Ha a szívből nyugalom árad,

Akkor már örökre a te várad,

Átjár, szeret, fényével dédelget,

Szeretetével mindenkit kényeztet.

Ha az életben elérted a lelki békét,

Álmaid valóra vált boldog percét,

Angyalok szeretetével rendelkezel,

Békédet szétszórod szeretettel.

Az út nehéz volt, buktatói tanítottak,

Sötét felhők lassan elvonultak,

Angyali kezek átölelve felsegítettek,

Hitükkel, fényükkel megerősítettek.

A lelki béke a bölcsesség testvére,

Együtt élnek, léteznek és énekelnek,

Dalolnak, szállnak szellő képében,

Életre kelnek az emberek szívében.

Elvárások

A nap minden reggel felkel,

Lágy sugarait árasztja szét mindenkire,

Elvárásai nincsenek, mindenkit szeret egyszerre.

Elvártam, hogy szeressenek és rám figyeljenek,

Rájöttem, ez nem így működik, hisz ők is emberek.

Adom önmagam, figyelek, szeretek ezerrel,

Viszont már bölcsen látom, élem az életem őszülő fejemmel.

Álmodom egy jobb világról

Álmodom egy jobb világról,

Ahol a fák mosolyognak,

A virágok nevetnek,

Az emberek szeretnek.

Álmodom egy jobb világról,

Ahol nincs vihar,

A szél csak cirógat,

Az esőcsepp simogat.

Álmodom egy jobb világról,

Ahol boldogság van az esőben,

Szeretet a levegőben,

Az emberek szívében.

Álmodom egy jobb világról,

Ahol csillog-villog a felhő,

Boldogságcseppek hullnak a földre,

A folyókba, a tengerekbe, az emberi szívekbe.

Álmodom egy jobb világról,

Mely már meg is született,

Hisz élnek e földön is még

Tiszta szívű emberek.

Szeretet fénye

A szívet tölteni kell,

A szeretet az, ami beleillik,

A gyűlölettől, haragtól fekete lesz,

A szív elsötétül és tönkremegy.

A szeretettől a szív úgy ragyog,

Mint éjszaka a csillagok,

Érzed, ha a szíved kitárod,

A szeretet fényét manifesztálod.

Értékét megbecsülni lehetetlen,

Az tudja, aki szeret önzetlenül,

Nem kér viszont egy cseppet sem,

Viszont ad, szeret szüntelen.