Álmodom egy jobb világról

Álmodom egy jobb világról,

Ahol a fák mosolyognak,

A virágok nevetnek,

Az emberek szeretnek.

Álmodom egy jobb világról,

Ahol nincs vihar,

A szél csak cirógat,

Az esőcsepp simogat.

Álmodom egy jobb világról,

Ahol boldogság van az esőben,

Szeretet a levegőben,

Az emberek szívében.

Álmodom egy jobb világról,

Ahol csillog-villog a felhő,

Boldogságcseppek hullnak a földre,

A folyókba, a tengerekbe, az emberi szívekbe.

Álmodom egy jobb világról,

Mely már meg is született,

Hisz élnek e földön is még

Tiszta szívű emberek.

Szeretet fénye

A szívet tölteni kell,

A szeretet az, ami beleillik,

A gyűlölettől, haragtól fekete lesz,

A szív elsötétül és tönkremegy.

A szeretettől a szív úgy ragyog,

Mint éjszaka a csillagok,

Érzed, ha a szíved kitárod,

A szeretet fényét manifesztálod.

Értékét megbecsülni lehetetlen,

Az tudja, aki szeret önzetlenül,

Nem kér viszont egy cseppet sem,

Viszont ad, szeret szüntelen.

Újévi köszöntő

Kívánom mindenkinek,

Az újév hozzon hitet,

Örömet és békességet,

Szeretetet mindenkinek!

Hozzon olyan sok szépséget,

Mit a szív még nem élt meg,

Örömkönnyet, tengernyit,

Boldog perceket, ezernyit!

Kívánom, hogy szeressenek,

Soha el ne engedjenek,

Öleljenek egész évben,

A szívedben a szeretet zenéljen!

Ha rád nézek

Ha rád nézek ennyi év után,

Ugyanúgy látlak, mint hajdanán,

Még mindig szeretem a bőröd illatát,

Ráncosodó arcod minden vonalát.

Első ölelésed soha nem feledem,

Göndör hajadat még mindig keresem,

Ha simítod arcom kezeddel,

Most is bizsereg mindenem ezerrel.

Tizenhét évesen megszeretettelek,

Négy gyermekkel megleptelek,

Harmincnégy év maga a csoda,

A mindennapjaink a szeretet maga.

Szeretsz-e úgy?

Olyan vagy, mint a néma csend,

Nem szólsz, csak merengsz,

Szívem kiabál feléd,

Mint a kalitkába zárt veréb.

Szeretsz-e úgy,

Mint napfény a földet?

Mely akkor is ad,

Ha nem kéred?

Kérdem és várom,

Ölelésed már egy álom,

Tündérmesére vágyom,

S te leszel újra a párom.

A vihar

Sötétbe borult felettem az ég,

Vihar jött, hömpölygött felém,

Táncot járnak a villámok az égen,

Mint bennem az érzelmek régen.

A fájdalom sötét szelleme

Széllel, villámmal érkezett,

A sötétség teljesen beborított,

A szívemből a fény eltávozott.

A sötét felhők oszladoznak,

A villámok lassan elvonulnak,

Sötétség szelleme elvonult,

A szívem virágba borult.

Vagyok, aki vagyok

 

Voltam egykor fiatal, ki álmait majd megvalósítja,

Voltam szerelemtől ittas, szenvedélyes szerető,

Voltam aggódó édesanya, ki beteg gyermekét gondozza,

Voltam kétkezű munkás, mint a gép, ki bírja a munkát,

Voltam lélekgyógyász, ki a lelkeket gyógyítja,

Voltam jó feleség, ki a férjét támogatja, ha kell, életét feláldozza,

Voltam elesett, ki lelkét, testét felemésztette, a halál közelébe kerítette,

Voltam erős, mint a szikla, melyet semmi össze nem roppantja,

Voltam, ami csak tudtam, az életemet jól megírtam,

Az vagyok, aki vagyok,

álmodozó, és az is maradok!