Szülőföldem illata

Alföld az én szülőföldem,

Ide köt minden emlékem,

Gyermekéveim csendben élnek,

Mint a széllel játszó fények.

Sebes-Körös, a mi folyónk,

Múltat sodró, emléket hordozó,

Illata úgy száll szerteszét,

Mint az idő, mely lassan eltűnő.

Mennyit fürödtünk a folyóban,

Játszottunk boldogan, gondtalan,

Télen a gáton szánkón suhantunk,

A ránkfagyott nadrágban is játszottunk.

A fekete nejlonon csúsztunk messzire,

Kacajunk, mint madár szállt az egekbe,

Feledhetetlen napok, pillanatok lettek,

Szívembe vésődtek, soha el nem vesznek.

Szülőföldem, te mindig itt leszel,

Bár a barátok messzire mentek el,

Ladány illata itt marad velem,

Mint egy álom, melynek szívemben a helye.

Sokszor álmodom még róla,

A régi utakon járok titokban,

Hallom a szél suttogását,

Érzem Körösladány sajátos illatát.

Szeretlek, Október

Szépséges október, én úgy szeretlek!

Leveleid, mint színes takaró, takarják be a Földet.

A harmatos reggelek friss avar illata,

Az édes alma és dió fűszeres aromája,

Szívnek oly felejthetetlen pillanatokat ad ma.

A Nap lágyan érinti arcomat,

Kedvesen, mint szerelmes kezek, úgy simogat.

A fákon a falevelek búcsút intenek,

Mint rég elveszett barátok, akik a széllel távoznak;

A szél elviszi, táncra hívja őket, mielőtt a Földre érnek.

Mielőtt minden megpihen,

Az október színekben pompázik egy keveset.

A vörös, sárga és narancs árnyalatok összefonódnak,

Megmutatja nekünk az Isten által készült

természeti színek bűvös varázsát, mint a festő a kész alkotását.

A nap lenyugvásakor, mikor az ég aranyba borul,

A hűvös szellő lágyan fújja a fákat, mint egy lágy dallam;

A naplemente színei a szívembe íródnak,

Olyan emlékek, mint a csillagfény, örökké ragyognak.

Ki más lenne erre képes, ily szépet alkotni?

Ezernyi színben pompázatot nékünk varázsolni?

Csak a Teremtő tud ilyet festeni,

Októberi őszt szépséggel ajándékba adni,

Hogy lelkünket is frissítse, mint az őszi harmat,

Minden egyes nappal egy új kezdetet is hozhat.

Látlak Téged

 

Látlak téged, szólnod sem kell,

Minden érzésed mélyen beszél,

Hallom, mint az erdő neszét,

S látom, mint nyíló virág ébredését.

Látlak téged csendesen,

Beszélsz hozzám szüntelen,

Szavak nélkül értelek,

Mint felhőt ölelő fény érezlek.

Látlak téged a szívemben,

Nem csak a két szememmel,

Érzéseink összekapcsolódnak,

Mint múlt és jövő, amik egybeolvadnak.

Álmodok veled

Éjszaka, mikor édesen álmodol,

Meglátogatlak csendesen, más birodalomból.

Lelkemmel megsimogatlak kedvesen,

Nézlek, és álom világodba belépek.

Együtt álmodom veled, édesem,

Hisz álmodat vigyázom szüntelen.

Minden éjjel veled maradok,

Hiszen a te részed vagyok.

Ha eljön a reggel, búcsúzom,

Finom arcodra lehelem csókom.

Bár reggel van, álmom veled él,

Egy életen át szívemben őrzöm én.

Hit Dala

Ott bent, ott mélyen

Néha sötét van,

Olykor világos,

Lenn bent, mélyen

Fénylik a hit szívemben.

Ott bent, ott mélyen

Hitem halkan énekel,

Vigasztal szeretettel,

Ott bent, mélyen

Lelkemet átszövi fénnyel.

Ott bent, ott mélyen

A hit halkan zeng,

Oly szépen vigasztal,

Ott bent, mélyen

Szikrázik, mint éltető fény.

Ott bent, ott mélyen

Hitem szárnyra kél,

Mint csillag az éjben,

Ott bent, mélyen

Hit és szív – szerelemben él.

Angyalok szárnyai

 

Fent az égen, csillagok közt,

Angyalok szállnak felhők fölött.

Szárnyuk könnyű, fényben úszó,

Lelkünket őrzik minden úton.

Jelenlétük halk, mint hajnali szél,

Amikor az álom lassan elér.

Ők vigyáznak minden léptünkre,

Álmainkat suttogják fülünkbe.

Ha a szívünk néha nehéz,

Angyalszárny simítja szívedet.

Csillanó fényük távolról virít,

Ott vannak, hol a szív sír.

Békét hoznak, halk vigasztalást,

Ölelik a szíved, mint varázst.

Áldásuk mindig velünk van,

Szeretetük kifogyhatatlan.

Csillagok, Balázs Németh és Aurora Amelia Joplin közös verse

Éjszakának fényei,

Ragyogjatok szépen,

Az égboltot betöltitek,

Az élet fényével.

Mit üzentek nekem csillagok?

Fekszem a fűben és hallgatom.

Szépen lassan mélyen elalszom,

Álmaimban veletek álmodom.

A csillagok állása,

dönti el sorsunkat,

A Göncöl szekér rúdja,

Mutatja utunkat.

Álmomban utat mutatnak,

A csillagok választ adnak,

Nem mások ők, mint angyalok,

Álmaimban halkan átkarolnak.