Új Nap Fénye

Felébredtem, nézem a napkeltét,

Csodálom a ragyogó Nap fényét,

Aranypalástjának elterülését,

Életet hozó nagy szépségét.

Ébredezik a természet,

A madarak álmosan csicseregnek,

Hűvös nyári reggelen,

Csoda tárul elém, nekem.

Köszönöm szépen ezt a napot!

Ki tudja, mit is alkotok?

Én is ragyogok mindenkinek,

Élvezem a reggeli szépséget.

Új nap kezdete mindig reményt hoz,

Friss erővel tölt fel minden reggel,

A fényben új célok bontogatják szárnyaik,

Melyek életre kelnek a hajnal sugarain.

Kell egy Láng

Kell egy láng, kell valami,

Ami lüktet, ösztönzően hat.

Kell, hogy égjen bennem,

Életet, reményt adjon nékem.

Kell a tűz, a szenvedély,

Enélkül nincs élet, s remény.

Legyen az igaz szerelem,

Mint ereimben lüktető fény.

Kell egy csók, mely izzó,

Mi a testemben szétáradó,

Mint lágyan simogató szellő,

Mi szívemet dobogtató érzéki erő.

Kell, hogy érezzem, élek!

Szeressenek e létben.

Kell, hogy szeressenek,

Hogy boldogan létezhessek.

Angyalok

 

Kezemben ecsettel,

Szívemben örömmel,

Festem az angyalt,

Finom vonalakkal.

Keverem a színeket,

Lelkesen, légiesen,

A külvilág eltűnik,

Semmi más nem létezik.

Érzem az angyalokat,

Sugárzó alakjukat,

Áradó mivoltukat,

Segítő szándékukat.

Hallom énekelnek,

Finom dallamot,

Angyali lanton,

Mennyei hangon.

Lélek Dala

Leülnék a zongorához, eljátszanám,

A lélek dalának csodás dallamát.

Mindenkinek elhoznám

Az örök nyugalom dalát.

Szívet érintő, lágy, mennyei zenét,

Mi megváltoztatná mindenki életét.

Boldogság költözne az emberi szívbe,

A gonoszság teljesen megszűnne.

Játszanám a dalt éjjel és nappal,

Míg az egész Földön szétoszlana

A félelem köde, s a szeretet

A szívekbe végleg beköltözne.

Csillagok, vezessetek...

Csillagok, csillagok,

Mondjátok el nekem,

Hol lehet, merre jár

A lelkem énnekem.

Nélküle félig létezem,

Nem teljes az életem.

Szomorú a szívem,

Üres az életem.

Éjjelente felnézek,

Őt keresem az égen.

Csillagok, csillagok,

Ragyogjatok nekem!

Vezessetek hozzá,

Hogy együtt legyünk,

Egész legyek újra,

Boldogan nevessünk.

Csillagok, csillagok,

Éjjel veletek álmodom,

Fényetekkel takarózom,

S lelkemet oda adom.

Elveszett Illatok

 

Elmúlt a varázs,

Kihunyt a parázs,

Szemeim kinyíltak,

Szívem is kiégett.

Elmúlt a remény,

A szenvedély –

Miért dédelgettem?

Talán, mert hittem.

Hittem bennünk –

Mint lángra gyújtott,

Tiszta szívvel,

Igaz szerelemmel.

Nem szeretsz,

Már látom –

Hideg a szíved,

Mint a téli álom.

Már nem várok,

Nem akarok –

Szívemet adtam,

Semmit sem kaptam.

Maradok egyedül,

Szerelem nélkül,

Emlék maradsz,

Mint elhervadt virág.

Talán kinyílok,

Szívem újra szeret,

Illatom odadom,

Szívemet kitárom.

Művészet és élet

Más vagyok, mint az átlagemberek,

Bennem a művészet felülkerekedett.

Írok, festek, dolgozom,

Családomról gondoskodom.

Nem születtem költőnek,

Szívemből jönnek elő a szavak.

Festeni sem tanultam,

Egyszer csak neki fogtam.

Kétkezi munkásként éltem,

Művészi világ lett életem.

Festek szép világokat,

Megírom az álmokat.

Főzök, mosok, takarítok,

Közben sokat álmodozom.

A művészet bennem szunnyadt,

Most szívemből előbukkant.

Megélem e szépséget,

Környezetem nem érti ezt.

Hisz ők soha nem élték meg,

Furcsa világ ez nekik,

Szerelem nélkül nem létezik.

Szerelem a betűk iránt,

Minden ecsetvonás vallomás.

Érdekes az életutam,

Nyugalomban, csendesen halad.

Megtaláltam a szerelmet,

Szívemnek ez így kellett.

Talán lesz, ki értékeli,

S szeretettel megköszöni.