Mennyei szépség

Szerelmes vagyok a természetbe –

A fákba, a virágokba, a felhőkbe,

A napfelkelte aranyló paplanjába –

A reggeli szellő lágy simogatásába.

Harmatcseppek csillognak a reggeli fényben,

A madarak éneke szól a szívemben,

A bárányfelhők mögött a Nap aranyban ragyog –

Csodálom mindazt, amit Isten adott.

Szerelmes vagyok a természetbe –

Hiszen minden nap új ajándék!

Festői szépség, természeti csoda –

Ilyen mennyei szépséget csakis Isten alkothatott.

Láthatatlan Nyugalom

Ha szomorú vagy és bánatos,

Sétálj az erdőben – egy jót, nagyot!

Simogass meg egy virágot, fát,

S meghallod az angyalok dalát.

A virágok kelyheiben tündérek figyelnek,

Kukucskálva néznek, mindent éreznek.

Manók zörögnek a bokrokban,

Ápolják a természetet, gondosan.

A patakok zugása, éneke hallatszik,

Békák kukucskálnak, ugrálnak.

Az erdő lakóira angyalok vigyáznak.

A jószívű látogatóra varázslatot szórnak.

Ha kinyitod szemed, szíved,

A lelkedet megérinti mindez,

Csendesen figyeld, hallgasd,

Az erdő varázsa örökre veled marad.

Melletted

Ha akarod, ölellek,

Két karomba zárlak,

Pici szádat beborítom,

Ajkaimmal csókolgatom.

Ha akarod, bánatod,

Én örökre eloszlatom,

Helyette az arcodra,

Mosolyt varázsolok.

Ha akarod, csendben

Melletted létezem,

Két kezed fogom,

Lelked simogatom.

Ha akarod, veled álmodom,

Szárnyalunk a csillagokon,

Együtt nézünk szembe,

Minden új nappalon.

Ha akarod, egy életen át,

Vigyázok mindig rád,

Lelked ápolom, óvom,

Szeretetemmel csókolom.

Boldogság cseppek

Az élet egy röpke utazás,

Szárnyak nélküli próbálkozás,

Reménnyel teli várakozás,

Pillanatnyi szeretetvágyás.

Álmodozás a szépről,

Boldog földi létről,

Kudarc nélküli életről,

Örök boldogságról, békéről.

De az élet néha rögös út,

A bánat olykor ránk borul.

A remény mégis élni tanít,

Új napokkal tovább gazdagít.

A szeretet mindig felemel,

Újra tölt, és utat mutat.

A szemünkkel újra látunk,

Reménnyel tovább haladunk.

Az élet egy röpke utazás,

Véget nem érő szeretetvágyás.

A boldogság cseppekben hull,

Minden szívben újjászületik, s virul.

Hol lakik a szeretet?

Hol lakik a szeretet?

Ott, ahol hazavárnak,

Az ölelésedre várnak,

S a szívedben tanyáznak.

Ott, ahol mosoly születik,

És a nevetés visszhangzik,

A boldogság mindent betölt,

Mint a napfény, úgy ragyog föl.

Hol lakik a szeretet?

Ahol a figyelem nem kényszer,

Őszintén, mélyről, szívből jövő,

Együttérzésben születő.

Ott, hol az emlékek élnek,

Múltunk és jövőnk kezet fog,

A nyugalom szerteszét árad,

A gondokra szeretet a válasz.

Ott nem a pénz az elsődleges,

Hanem a szeretet mindenek felett,

Hol a falakból is melegség árad,

Oda mindig hazavárnak.

A mosoly varázsa

 

 

Ha mosolyogsz, varázsolsz,
Azért, mert az ragályos,
Átadod a kedvességed,
Láthatatlan szenvedélyed.

Ha mosolyogsz, szeretsz,
S akkor szívből nevetsz,
A szíved is mosolyog,
Hiszen önzetlenül ragyog.

Ha mosolyogsz, az boldogság,
Ingyen adható szeretet,
Bárki napját szebbé teszed,
Egy mosollyal ezt megteheted.

Add hát bátran mindenkinek!
Öröm járjon át szíveket,
Ha szeretsz, azt visszakapod,
Hisz szívedből ezt ingyen adod.

Szív ölelése

Mélyen bennem ég a szenvedély vágya,

Fénylő csillagok tengerében járva,

Ahol az éjszaka sejtelmes homályából,

Lángol a szerelem szinte táncol.

Lelkem a tiéd, mint a madarak dalai,

Szárnyalunk együtt az ég kék habjain,

Álmodunk titkos jövőt szárnyalva,

Az idő végtelen álomvilágában.

Szíved dobogása, a szívembe száll,

Mint, ahogy a pillangó a virágra száll,

Szerelmed lángja lobogva marad,

Sugárzóan örökre belém tapad.

A nap sugarai lágyan körbeölelnek,

Csillagok között a szerelem vonz,

Édes érintésed égető tűzvarázs,

Fokozódó, nem szűnő vágyakozás.

Te vagy a kert, ahol a rózsák virágba borulnak,

Szerelmed lágy szirmai rám hullanak,

És én, elmerülök a szíved ölelésében,

Minden lélegzetemmel szeretlek téged.