Szabadon

Az élet olyan mint a tenger,

Hullámzik, háborog szüntelen,

Néha az élet oly reménytelen,

Sodorva áramlik, mint a végtelen.

Néha tiszta, fényes; néha zavaros,

De, olykor a napfénytől csodálatos,

Mint ember, sodródunk az árral,

Akár a hajó tarajos hullámmal.

Szél szárnyán ringatózva, dobálva,

Hullámok közt fel-le, játszadozva,

Szabadon élvezzük: hadd vigyen!

Csodát is tartogathat a végtelen.

Az én cicám

Híd

Afra gyönyörű afrikai lány volt, Franciaországban élt, és ott ismerte meg szerelmét Áront. Már az egyetemen egymásba szerettek. Áron szülei mindent megtettek, hogy szakítson Afrával. Nem tudták elfogadni, hogy Afra fekete bőrű, afrikai származású. Áron meglepetésként a szerelmesek hídjához hívta Afrát.

– Szia Áron! – köszönt Afra.

– Szia Afra! – köszönt vissza Áron.

– Drágám döntöttem! – mondta Áron.

Afra azt hitte szakít vele.

– Igen? – kérdezte izgatottan Afra.

A szüleimmel örökre megszakítom a kapcsolatot. Nem szólnak bele többet az életünkbe.

Együtt zárták le a lakatot a szerelmesek hídjára. A kulcsot a folyóba dobták.

– A szerelmünk örök. – mondta Áron.

– Igen szerelmem! – válaszolta Afra, és meg csókolták egymást.

Rózsa

Mary éjjel, álmában csodás piros rózsákkal teli kertben járt, illatozta a rózsákat. Mikor felébredt, jól emlékezett mindenre. Az illatokat is érezte. Álmosan ivott egy kávét, és elindult dolgozni. Különösen jó kedve volt. Busszal járt a munkahelyére. Ahogy beért, az asztalon egy csokor vörös rózsa volt, és egy üzenet.

– Este hat órakor meglátogatlak, kislányom! Megtaláltalak végre!

Szeretettel, édesapád!

Mary utoljára öt évesen látta az édesapját. Anyukájával Amerikába költöztek. Azóta semmit sem tudott apukájáról, mert ő a Fülöp-szigeteken maradt. Szülei elváltak. A boldogság töltötte el a szívét. A rózsáknak olyan volt az illatuk, mint az álmában. Egy álom vált valóra.

Eltűnt

Elizabeth és Mark szenvedélyes együttlét után ellazulva feküdtek az ágyban. Elizabeth biztos volt benne, hogy a szerelmükből házasság lesz. Ennyi év után is nagyon szerették egymást. Gömbölyödő pocakját megsimogatta. Hogyan mondja el Marknak? Gondolta, most alkalmas a pillanat.

– Drágám, szerelmünknek gyümölcse lesz. – mondta Elizabeth.

– Ezt most komolyan mondod? – csattant fel Mark.

– Igen! -válaszolt Elizabeth meglepődve a dühös Marknak.

– Én nem akarok gyereket! Ha nem veteted el, örökre eltűnök az életedből! – mondta dühtől feldúlva Mark.

Gyorsan felöltözött, az ajtót jól becsapta, és elment.

Elizabeth sírva borult a párnára. Soha többet nem látta gyermeke apját. Örökre eltűnt az életükből.

Angyali barát

Egy kedves beszélgetés,

Szívet melengető érzés!

Egy jó barát, ki figyel rád,

Angyalként tekint reád.

Köszönöm szépen, barátom!

Amit mondtál, már nem álom;

Valóságként realizálom.

Szívből neked meghálálom!

Kincsként tekintek én rád,

Angyalok vezettek hozzád.

Megérintett, amit mondtál,

Könnyeimen osztozkodtál.

Sír a szél

Süvít a szél, mintha sírna,

Emberek ezreit hallgatja,

Elviszi, fújja messzire,

Elszállnak a semmibe.

Bánatot, és szenvedést,

A Hit nélküli létezést,

Elveszett emlékezést,

Fájdalmas könnyezést.

Égi segítségkérést,

Imádkozó segélykérést,

Anyai fohászkodást,

Milliónyi kiáltozást.

Érezni lehet a levegőben,

Emberek félnek a sötétségben,

Elveszett keserűségben,

Egyedüli reménytelenségben.