Gyönyörű nyári
este volt, a nap aranyló fényben úszott az égen. A felhőkön átszűrődő
narancssárga fénysugarak kellemes hangulatot árasztottak egy igazi romantikus
vacsorához illő estéhez. Maya izgatottan készült az esti találkozóra, mert a
szerelme meghívta vacsorázni. Vörös estélyit vett fel, amely feszesen simult
hibátlan testére. Hosszú, barna haját szépen kifésülte. Enyhe sminket tett az
arcára, az ajkait vörös rúzzsal kiemelte. Azt akarta, hogy Michael szépnek
lássa, az alkalomhoz illően felöltözve. Elegáns étterembe hívta meg vacsorára.
Biztos volt benne, hogy Michael megkéri a kezét. Taxival ment el az étterembe.
– Szia Maya!
Fontos dologról kell beszélnünk. – mondta Michael.
– Szia
Michael! Rendben. – válaszolt Maya.
Maya látta,
hogy az asztalra volt készítve egy szál vörös rózsa.
Michael
átnyújtotta a vörös rózsát, és mondta:
– Imádod a
vörös rózsát! Ez az utolsó vacsoránk együtt! Szeretném, ha szépen válnánk el.
Maya megfogta
a rózsát, és ekkor egy tüske megszúrta. Spriccelt belőle a vér, de nem csak az
ujjából, hanem a szívéből is. A sírás fojtogatta, de a szavak belefagytak. Nem
tudott megszólalni. Nem erre számított. Olyan jól megvoltak. Mély szerelemmel
szerették egymást. Nem veszekedtek soha. Mindent meg tudtak beszélni. Valamit
nem vett észre? Van valakije Michaelnek? Elrontott valamit? Mi lehetett a baj,
hogy el akarja hagyni? Gondolatok cikáztak a fejében. Összezavarodott. Annyit
érzett, hogy a szíve majd megszakad az elhangzott mondattól. „Ez az utolsó
vacsoránk együtt.” Futott végig újra Michael szavai a fejében.
Maya egy
szalvétát tett a vérző ujjaira, és gyorsan kirohant az étteremből.
Michael utána
sietett.
– Maya, kérlek,
várj! – kiáltotta Michael.
Maya megállt,
és könnyező szemekkel kérdezte:
– Miért?
– Nagyon
szeretlek! – mondta Michael.
Közelebb
lépett Mayához, arcát a két kezébe tette, és a szenvedély tüzével megcsókolta.
– Drága Maya!
Nem akarom, hogy végignézd, ahogy meghalok. Beteg vagyok. Azt akarom, hogy úgy
maradjak meg az emlékezetedben, ahogy most vagyok. Ezt akartam elmondani a
vacsora alatt. – mondta Michael.
Maya
meglepődve hallgatta. Már mindent értett. Magához húzta Michaelt, és azt
mondta:
– Drágám!
Imádlak! Ezt együtt fogjuk végig csinálni! Melletted leszek az utolsó percig!
Visszamentek
az étterembe. Rendeltek vacsorát, és közben beszélgettek. Michael elmondta,
hogy egy jó ideje nem érzi jól magát. Gyenge és fáradékony. Elment
kivizsgálásra. Nem akarta ezt elmondani Mayának, mert úgy gondolta, semmi
komoly, csak kimerült. Az állandó fejfájás az, ami aggasztotta. Tegnap tudta
meg, hogy agydaganata van. Keresztülment minden kivizsgáláson az eredményt most
tudta meg. Hat hónapja van hátra. Nem akarta megbántani, habár tudta, hogy nem
igazán fogja megérteni Maya, miért döntött így. Nem akarja, hogy szenvedni
lássa, és azt akarja, hogy Maya boldogan élje az életét. Gyönyörű, okos, és
jószívű. Megérdemli a boldogságot.
Maya nagyon
meglepődött. Michael élete szerelme. Nem tudná magára hagyni ebben a
helyzetben. Végig mellette marad. Úgy döntött. Bármi lesz, ő nem hagyja el.
Hazamentek a
vacsora után Maya otthonába. Michael elmondta, nem várja el tőle, hogy vele
maradjon. Sokkal jobban szereti annál, minthogy szenvedjen mellette. Maya
megmondta, márpedig végig vele marad. Viszont ezt a hat hónapot, vagy amennyi
van, ki kell használniuk.
Szeretni, és
szeretkezni kell. Michael ledöbbent. Micsoda nő! Csodálta, és ezért is szerette
annyira. Szenvedélyes éjszakájuk volt. Még jobban szerették egymást, mint
valaha. Michael végig csókolta az egész testét. A finom bőre illatát magába
szívta, mely virágillatot árasztott. Törékeny testével úgy bánt, mintha
porcelánból lenne, de mégis szenvedéllyel szerette. Maya végig simogatta
Michael izmos testét, élvezte a férfi erejét. Biztonságot nyújtott számára.
Ahogy ölelte és szerette, mintha Michaelnek a királynője lenne. Szívük egybe
volt forrva. Mindenben összepasszoltak. Egymást imádták. A szenvedélyes
együttlét után jót aludtak.
Reggel
elmentek dolgozni. Mayának egész nap Michael járt az eszében. Nem is igazán
tudott a munkájára figyelni. Hogyan segíthetne a szerelmén? Mindenhová el fogja
kísérni. Hallani akarja az orvosoktól a pontos diagnózist. Lenni kell
megoldásnak, gyógyírnak, hogy meggyógyuljon. Ezt el fogja mondani Michaelnek.
Közben kitalálta, hogy el fogja vinni két hétre egy másik országba nyaralni.
Azt hallotta, ha kikerülnek a betegek a megszokott környezetükből akkor van
remény a gyógyulásra. De hová is menjenek? Valami nyugodt, de romantikus helyre
gondolt.
Michaelt
elkísérte mindenhová. Michael egész jól érezte magát, néha fájt a feje, ennek
ellenére még dolgozott. Az orvosok valóban körülbelül hat hónapot adtak
Michaelnek.
Maya sokat
nézegette az internetet, hová vigye el Michaelt, gyógyulni. Megtalálta.
Spanyolországba egy nyugodtabb, csendesebb helyre, Malagába. Ez egy gyönyörű
sziget, és nyáron is elviselhető a meleg a magas páratartalom miatt. Sokat
tudnak sétálni, kirándulni. A pálmafák alatt a homokos tengerparton csak
gyógyulni lehet. Meg is vette a repülőjegyet. Ebből a zsúfolt városból jó lesz
kimozdulni mindkettőjüknek. Alig várta, hogy elmondja Michaelnek személyesen a
meglepetést.
– Michael, van
egy meglepetésem neked! Úgy kell intézned a dolgaidat, hogy egy hét múlva
utazunk nyaralni Spanyolországba, Malagába. – mondta boldogan Maya.
– Ez komoly?
Tegnap még szó sem volt nyaralásról! – válaszolta meglepődve Michael.
– Drágám, én
hiszek abban, hogy meggyógyulsz. Ehhez el kell innen menni, ki kell zökkenned
ebből a környezetből. Azért találtam ki. Mit szólsz hozzá? – kérdezte
Maya.
– Nagyon
örülök neki! Tudom, hogy a legjobbat akarod. Javasolták is az orvosok. Köszönöm
neked, drágám! Várom, hogy minden pillanatban együtt legyünk.
Michael nem
bízott abban, hogy meggyógyul, mivel az orvosok nem mondtak neki semmi
biztatót. Jóindulatú volt, és pici a daganat, de olyan helyen található, ahol
nem lehetett műteni. Viszont hallott már és olvasott csodáról. Fel is
szívódhat, el is tűnhet. Voltak ilyen estek. Maya pozitivitása jó hatással volt
rá. Örült a nyaralásnak. hamar elteltek a napok, és eljött az utazás ideje.
Szépen
bevásároltak mindent, ami kellett az utazáshoz. Izgatottan várták a reggelt, és
alig bírtak aludni. A repülőgépen pihentek egy kicsit. Rövid volt az utazás,
mindössze két óra.
Megérkeztek a
gyönyörű szigetre Malagába.
Ahogy kijöttek
a repülőtérről, megérezték a friss tengeri levegőt. Meleg volt, de finom,
tiszta és sós. Mélyeket lélegeztek. Egymásra mosolyogtak, és beszálltak a
taxiba, mely elvitte őket a szállodába. Szépen kipakoltak, és elindultak enni
valamit. Gyönyörködtek a tenger szépségében. Nagyon közel voltak a szállodához.
A pálmafák mellet sétáltak. Maya látta, hogy Michael arca kisimult az utazás
fáradalmai ellenére. Ettek egy finom spanyol ételt, és sétálgattak.
Eldöntötték, hogy másnap kipihenten tesznek egy nagy túrát.
Este hamar
elaludtak. Reggel különösen jó hangulatban ébredtek. A friss tiszta tengerparti
levegő meghozta a hatását. Megreggeliztek, ittak egy finom kávét, és
elindultak.
Sok szép
látnivaló volt Malagában. Megálltak megebédelni egy aranyos kis étteremben.
Éppen ebédeltek, amikor egy középkorú férfi megkérdezte, leülhet-e az
asztalukhoz. Nem volt hely máshol. Tele volt a kis étterem. Persze,
illedelmesen mondták, hogy igen, természetesen. Ebédeltek. Egyszer csak a férfi
megszólalt:
– Szeretnék
bemutatkozni, a nevem Carlos Pablo Ruiz! Hogy érzik itt magukat Malagában? Ha
szeretnék, szívesen ajánlok pár nevezetes szép helyet, amit érdemes megnézni. –mondta
Carlos.
– Én Michael
vagyok, a párom Maya! Még csak tegnap érkeztünk. Csodálatos itt! Köszönjük a
kedvességét. Lehet, elfogadjuk. – válaszolta Michael.
A férfi jól
öltözött volt, ötven- hatvan év közöttinek nézett ki. Kellemes kisugárzású, ősz
hajú, és nagyon kedves modorú. Volt benne valami, ami miatt nagyon
szimpatikusnak tűnt. Ezt Maya is érezte, és további beszélgetésbe kezdett.
– Nagyon jó
kellemes itt a levegő. A tengerpart lenyűgöző, és finomak az ételek. A borok
íze varázslatos! – mondta Maya.
– Valóban a
borokról híresek vagyunk. Sokan járnak ide vissza.
Aki egyszer
eljön nyaralni általában visszatér. Nagyon jó hely lelki, és fizikai
gyógyulásra is Malaga. – válaszolta Carlos.
–Igazán? Ennek
örülünk. Mi is pihenni, gyógyulni jöttünk. – mondta kicsit meglepődve Maya.
–Lenne kedvük
sétálni itt egy kicsit velem? Mutatnék és mondanék valamit, ami érdekes lehet. – kérdezte
Carlos.
Maya és
Michael egymásra néztek. Elmenjenek-e az idegennel vagy ne. Valami vonzotta
őket, és Michael megszólalt:
– Rendben
menjünk sétálni. – mondta Michael.
Elindultak.
Carlos elkezdett beszélni.
– Tudom, hogy
meg vagytok lepődve. Gondolom nem gond, ha tegezlek benneteket? – kérdezte.
– Nem, dehogy. – válaszolta
Michael.
– Köszönöm.
Felfigyeltem rátok. Látom Michaelen, hogy beteg. Furcsa ez nektek, és
szokatlan. Meg kellett, hogy szólítsalak titeket. Késztetést éreztem. Michael
ott mélyen hívott engem. Igen, mindez hihetetlen számotokra, de mindjárt
elmagyarázom. Tudok segíteni a gyógyulásban. Nem vagyok varázsló, de olyat
mutatok meg, ami segíthet. Viszont ebben Michaelnek kell döntenie. Valóban meg
akar-e gyógyulni vagy sem. Szeretném, ha most válaszolnál. Ha nem akarod, hogy
segítsek, akkor kérlek, mondd meg. Nem kérek érte pénzt, ne ijedjetek meg.
Semmi mást, csak minden nap pár órát az időtökből. – magyarázta
el a dolgokat Carlos.
– Húha! Most
aztán igazán meglepett minket. Milyen gyógymódot ajánl? Ezt csak szeretnénk
tudni. Honnan tudta, hogy beteg vagyok? Nem is mondtuk! Én hívtam volna oda? Én
nem tettem ilyet. Legyen szíves válaszolni. Utána döntök, hogy akarom-e, vagy
sem. Köszönöm szépen! – Tette fel a sok kérdést Michael.
– Én azt
tanítom meg neked, hogyan szeresd önmagad. Semmi hókuszpókusz. Az energiád elkezdett
csökkenni, azt látom, hogy csupa szürkeség leng be. Ezt nem a valódi szemeimmel
látom, hanem a mesteri szemeimmel. Igen, te hívtál. Segítségért kiabált a
lelked. Én meghallottam. Nincs még itt az időd meghalni, de persze dönthetsz
másként is. – válaszolta
meg a kérdéseket Carlos a mester.
Bizony ő egy
mester volt. Aki bölcs, és tanított. Mindig megérezte azt, ha készen állt
valaki a változásokra, a gyógyulásra. Nem volt sok tanítványa. Csak ámult
Michael és Maya azon, amit hallottak. Maya Michaelre nézett a nagy szemeivel.
és várta a válaszát.
– Rendben,
Carlos, meggyőzött. Mikor kezdjük? Szeretnék meggyógyulni. – válaszolta
Michael.
Maya nagyon
örült, hogy Michael így döntött.
– Ha nektek is
megfelel, akkor minden nap ebéd után két- három órát beszélgetnék Michaellel a
tengerparton. Semmi mást, csak ásványvizet hozzál magaddal. – mondta
Carlos Mester.
– Rendben,
akkor holnap egy órakor találkozunk a szálloda előtt. – válaszolta
Michael.
Elköszöntek a
Mestertől, és visszaindultak a szállodába. Nagyon meg voltak lepődve. Milyen
érdekes dolog történt velük. Kicsit kételkedtek, de úgy gondolták, nincs mit
veszíteniük. Ez nagyon gyorsan történt. Viszont volt bennük valami jó érzés
ezzel a dologgal kapcsolatban. Megvacsoráztak, majd kiültek a tengerpartra a
homokba, és végig néztek egy naplementét. Gyönyörű volt. Azután bementek, és
szerették egymást.
Szenvedélyesen
szeretkeztek. Aztán egy jót aludtak, az ablakon beérkező friss tengerparti
levegő nyugodt alváshoz segítette őket. Másnap várták a találkozót.
Maya úgy
döntött, hogy elmegy vásárolni, amíg Michael a Mesterrel beszélget.
Megebédeltek a szállodában. Maya elment, Michael a tengerpartra igyekezett.
Ahogy sétált, látta, a Mester már várja. Sétálgatott a parton.
– Szép napot,
Carlos! – köszöntötte Michael.
– Magának is,
Michael! – válaszolt
Carlos Mester. - Akkor kezdjünk is hozzá. Szeretnék neked elmondani pár dolgot,
mire számíthatsz. Ha esetleg mégis meggondolnád magad, én megértem. Még most az
elején tisztázni szeretnék egy két dolgot, azzal kapcsolatban, hogy mi vár rád. – mondta a
Mester.
– Rendben,
hallgatom. – felelte
Michael.
– Ez, amit én
tanítok, az önszeretetről szól. Beteg lettél, mert nem szereted magad. Persze,
ehhez kapcsolódik még az, amit örököltél a szüleidtől. Első dolgunk az lesz,
hogy megmutatom, hogyan engedd el a haragot és gyűlöletet, amit magad iránt
érzel, fontos a megbocsátás is önmagad felé. Mások iránt is, de a legfontosabb
önmagad iránt megbocsátani. Sok minden történt veled gyerekkorodban. Sok trauma
ért. Látom. Olvasok benned, az életedben, a fejedben, érzéseidben. Ne kérdezd,
honnan tudom. Majd egyszer te is eléred ezt. Most, amit tudnod kell, bizony sokszor lesz fájdalmas számodra, nem
testi, hanem érzelmi szinten. Elengedni, de előtte felhozni a sok sérelmet,
sérült érzelmeket, bizony fájdalmas. Hiszen újra átérzed azokat, ha nem olyan
erősen, mint a múltban, de érezni fogod. Nem lesz kellemes. Akkor is akarod?
Készen állsz? Hosszú lesz, hónapokba telik, de meggyógyulsz, nem csak testileg,
lelkileg is. – magyarázta
el a lényeget a Mester.
– Szeretném végig
csinálni. Hiszen biztosan nem véletlenül jöttünk ide nyaralni. Kaptam egy
második esélyt. Vállalom azt, amivel jár. – válaszolta Michael. Veszíteni nem
veszíthetek, csak nyerhetek.
A Mester
elkezdte tanítani Michaelt. Visszamentek együtt a gyermekkorába. Sok fájdalmas
trauma volt elrejtve, amikről, azt hitte, már elengedte őket. Volt, hogy belekönnyezett.
Mindennap tanult valami újat. Sok mindent meg kellett bocsájtani önmagának,
amiktől szintén szépen megvált. Fájdalmas érzések özöne. Rájött, hogy tényleg
nem szereti önmagát. Azt hitte, jóban van magával. Tévedett. Sőt, haragudott
magára, nagyon magas fokon. Ezért lett agydaganata. Mindezt a hat nap alatt
megtanulta.
Amikor nem a
Mesterrel volt, akkor Mayával megbeszélték a dolgokat. Ő mindenben támogatta,
átsegítette a szeretetével Michaelt. Maya tudta, látta, hogy milyen nehéz ez a folyamat
érzelmileg Michaelnek. Maga is meglepődött, mik vannak a múltjában, hiszen soha
nem beszélt róla. A családjáról sem tudott semmit. Nem véletlenül. Elfojtott
rengeteg fájdalom. Michael egy magabiztos, karakteres, de finom jellemű férfi
volt. Viszont, mint kiderült, belül egy sérült érzelemmel rendelkező emberként
élt. Ezek a dolgok lassan, de távoztak Michaelből.
Carlos
megtanította neki hogyan kell elengedni. Ehhez Michael is kellet. Képes volt
szembenézni a legnagyobb félelmeivel. Bátorság nélkül ez nem ment volna. Jól
haladt.
Sokat sétáltak,
és a pálmafa alatt szerettek üldögélni. Összeölelkezve, boldogan. Kivittek egy
finom pohár bort, és kortyolgatták, miközben minden este végig nézték a
naplementét. Ennél szebb látványt és érzést sehol nem éreztek. Nem volt kedvük
hazamenni, a zsúfolt városba, Párizsba. Eljött az utolsó nap, az elköszönés
Carlos Mestertől. Azon gondolkodtak, hogyan hálálják meg ezt a Mesternek. Egy
üveg finom bort vettek neki. Igaz, megbeszélték, hogy interneten és telefonon tovább
segíti Michaelt egészen addig, amíg szükséges. Utolsó tanítási nap volt, és
véget ért. Maya is odament hozzájuk. Vitte az ajándékot.
– Kedves
Carlos! Szeretnénk neked megköszönni azt, amit Michaelnek adtál. Azt, hogy
elkezdted vele megtanítani az önszeretetet. Azt mondtad, pénzt nem fogadsz el
tőlünk. Szeretnénk ezt átadni neked, és este meghívnánk egy vacsorára. – mondta
Maya. Átnyújtotta Maya az üveg bort.
– Nem is tudom
ezt neked meghálálni, Mester, soha! Tiszta szívemből köszönöm szépen! Tartani
fogjuk a kapcsolatot, és a további tanítást, elmondod majd telefonon, vagy emailben. – mondott
hálát Michael.
– Nincs
szükség a hálálkodásra. Ez nem igazán az én érdemem. Ez Michaelé. Ha ő nem áll
készen, akkor nem indul be nála a gyógyulás és a tisztulás folyamat! Köszönöm
szépen a finom bort, és elfogadom a vacsora meghívást! – válaszolta a
Mester.
Elköszöntek
egymástól, és abban maradtak, hogy este találkoznak az étteremben. A Mester
mosolygott, mert látta, hogy Michael egyre tisztább, és a feketés szürke köd,
ami körbevette, egyre oszlik szét. A gyógyulás elindult. Maya szeretete és
szívbéli szerelme Michael iránt csak erősítette a gyógyulást.
Michaelnek
egyre kevesebbet fájt a feje. A jó tiszta tengeri levegő, a nyugodt környezet,
a tanítás és Maya odaadó figyelmessége, szeretete együtt gyógyította.
A Mesterrel
eltöltöttek egy utolsó kellemes estét. Beszélgettek, nevetgéltek, viccelődtek.
Hatalmas humora volt a Mesternek. Persze a jó finom bor, amit fogyasztottak,
hozzásegített a jó hangulathoz. Elköszöntek egymástól. Másnap hazautazás.
Szomorúak voltak, mert nagyon jól érezték magukat Malagában. Mindent
összepakoltak, és lefeküdtek aludni. Reggel még tettek egy sétát a
tengerparton, és megbeszélték, hogy újra visszajönnek. Megszerették a csodás
helyet, hiszen itt kezdődött el Michaelnek egy új élet, természetesen Mayával.
Nyugodt volt
az útjuk hazafelé. Mind a ketten saját otthonukba tértek haza. Másnap
Michaelnek mennie kellet az orvosához, mert az új vizsgálatokat akart elvégezni
rajta. Látni akarta. mennyire haladt
előre a daganat. Maya megígérte, hogy elkíséri. Jót pihentek, hiszen elfáradtak
az utazásban.
Reggel hívták
egymást, és találkoztak a kórház bejáratánál.
Izgultak,
amikor véget ért a kivizsgálás, vajon mit mond az orvos. Michael jobban érezte
magát, de hát akkor is az eredmények fontosak. Behívták őket az orvos
irodájába.
– Örömmel tudatom, kedves Michael, hogy az
eredményei meglepően jók! A daganat alig látszik. Összehúzódott. Úgy néz ki,
fel fog szívódni. Nagy a valószínűsége, hogy pár hónap, és eltűnik. Maga meg
fog gyógyulni! – közölte
mosolyogva az orvos.
– Ez valóban jó hír! – válaszolta Michael!
– A gyógyszerek adagjait lecsökkentettem. Egy
hónap múlva újra elvégezném ezeket a vizsgálatokat. Akkor találkozunk újra. –
mondta az orvos.
Átnyújtotta a
papírokat és a recepteket, majd elköszöntek egymástól.
Michael és
Maya egymásra mosolyogtak, és boldogan megölelték egymást. Erre számítottak, de
mégis egy bizonyíték volt arra, amit tudtak.
Michael minden
nap figyelte önmagát, és alkalmazta azt, amit Carlos Mester tanított neki.
Voltak nehezebb napok és könnyebbek. Hosszú folyamat volt az egész, de megérte.
Gyógyult, és egyre jobban érezte magát. Elkezdte szeretni önmagát. Egy hónap
múlva visszamentek az orvoshoz, és a daganat eltűnt! Teljesen felszívódott. A
gyógyszereket sem kellett tovább szednie. Meggyógyult. Két hónap múlva kellet
újra az orvoshoz menne Michaelnek. Akkor is mindent rendben talált. Boldogok
voltak Mayával. Felhívták a Mestert.
– Szia Carlos! Jó hírünk van! A daganat
teljesen eltűnt! Meggyógyultam! – mondta örömmel Michael.
– Sziasztok! Ez nagyszerű hír! Köszönöm, hogy
elmondtátok! – Mondta
örömmel a Mester.
– Lefoglaltuk
már most a repülőjegyet, és megyünk a nyáron hozzád! Ott fogunk megesküdni!
Szeretnénk felkérni tanúnak, Carlos Mester! – mondta Michael lelkesen.
– Boldogan vállalom! Megtiszteltek engem! Már
nem soká jöttök! Pár hónap. Addig is, Michael, folytasd, kérlek, amit
megbeszéltünk. Nagyon várom, hogy személyesen is láthassalak benneteket, és
megbeszéljük az elmúlt hónapok eseményeit. –– válaszolta a Mester örömmel.
Elköszöntek
egymástól. Teltek a napok, hetek, hónapok. Maya izgatottan készült az esküvőre.
Együtt kiválasztották a mennyasszonyi ruhát Michaellel. Csodaszép volt benne.
Michael nézte a szerelmét, és tudta, ő a legnagyobb csoda az életében. Eljött
az utazás napja. Várták a találkozást a Mesterrel. Az utazás simán ment.
Megérkeztek. Boldogan ölelték meg egymást a Mesterrel. Az esküvő napja is
elérkezett. Maya gyönyörű volt a hófehér mennyasszonyi ruhájában, Michael is ki
volt virulva. Ragyogtak mind a ketten. A Mester nagyon boldog volt, mert látta
a fiatal párt, és azt is, hogy együtt maradnak egy egész életen át. Igazi
szerelmespár. Ez nem karmikus, ez több annál.
Maya és
Michael boldogan éltek, de nem Párizsban, hanem Malagában. Odaköltöztek.
Michael teljesen meggyógyult, és elérte azt a szellemi, érzelmi szintet,
spirituális tudást az életében, amit Carlos Mester. Sokat találkoztak és
beszélgettek egymással. Neki is lettek tanítványai.
Mayának örökre
hálás volt. Nem hagyta el, hiába kérte azon a napon az étteremben. Az igazi
szerelem az: ha akkor is szeretnek, és nem hagynak el, ha baj van. Jóban
rosszban mindig együtt maradnak.
